IRODALMIPÁLYÁZAT.HU » Jelige: három királyfi

Jelige: három királyfi

Beküldte: admin, 2013-04-14 21:36:17 | Címkék: h

Anyatej

Szívem vérével
táplálom kis tested…
Szívem véréből
buzgó élet gerjed:
Harsog vívódik, már világra zendül,
– s bár kínzón fáj gerincem,
mégis hordom szentül –
néha döccenősen,
száz rögön keresztül,
hogy végre megszülessen
és emberré lehessen!

Még hasamban lubickol,
s kinn már csordul az Éden:
feszült fájdalommal jelzi küldetésem.
Mellem nehéz tömlő,
alig merek inni, hogy csökkentsem súlyát,
s könnyebben vihessem
a méhemmel bélelt duzzadozó pólyát…

Szívem véréből
gyűjtöm minden cseppem.
Hol gyorsan csurran el,
hol meg kissé resten,
de gyötröm, míg csak
bőn meg nem telítem
édes cseppjeire vágyakozó tested –
s lüktető szívemből
újratöltöm testem.

FIAIMHOZ

I. Első gyermekemhez

Vak voltam eddig, jöttödig,
s a szép csak félig volt enyém.
Új rést te vágtál szívemen,
hogy minden felém áradó
színt és fényt el nem fáradó
örömmel zárjak mélyibe.

Nem üstökösként hullt reám
egy mámorító szenvedély:
fehér virággal ékesen,
tiszta gyermekként jött felém,
s előtte térdre hulltam én.

Már vártam rá – s hogy áldva jő,
lelkemben tudtam boldogan –
Ő volt vágyam, kínom, erőm,
s így szültem újjá önmagam
egy kiteljesült életért!

II. Búcsú szülés után

Csak egyszer vesznek tőlem el,
ez az első a végleges:
közösségünknek vége lesz,
már önállóan létezel.

Már nem közös a szív, tüdő:
sajátod lett a vérköröd.
Szerelmünket még megkötöd
száz új szállal, mégis tűnő;
hiszen majd sokszor visszatérsz,
amikor meg-megéhezel,
mert visszacsal a régi csel:
itt vigaszt – s vacsorát remélsz.

Halványuló kis fényjelek,
– más nők mellére rátapadsz.
Mielőtt mindent másnak adsz,
még egyszer megérintelek!

III. Szépség

Még feszült egy kis erő izmaimban:
gyors mozdulattal fejem megemeltem,
és fájdalommá idegenült testem
folytatásaként testedre láttam.

A másodpercnyi látvány oly múlandó
– s egy lámpa elvakító fénnyel égett –,
ám retinámon őrzöm ezt a képet:
tested szederjes, és jaj, szörnyen apró…

Légszomj gyötört, és cseppnyi kezeiddel
az oxigénért vívtál szörnyű harcot!
Görcsös sírásba torzult kékes arcod,
– de szebb voltál az angyaloknál! – hidd el!