Jelige: Gyermeklanc

Beküldte: admin, 2013-03-31 10:51:40  | Címkék: gy

A piaci mosoly

Két sárga félgömb és körülötte fehérré váló hártya rotyogott a serpenyőmben. Sistergő hang és berregő szagelszívó törte meg a panelok előtti közlekedés monoton hangját. Már barnult a tojások alja, szeretem odakapatni, úgy ropogósabb. Nyílt az ajtó, Anyu betoppant. Két nagy szatyrot cipelt, belőle zöld szárak fityegtek ki. Vett medvehagymát! Talán most már tényleg itt a tavasz!

Ránéz a tányéron lévő pöttyökre és felrobban. Így képzelem el, mikor a hangra széttörik az üveg. Már kiabál, kötözködik. Rosszul áll az asztal, mit keres itt-ott a poharam. Aztán elmondja: vett nekem friss péksüteményt. Megnyugtatom, hogy az is el fog fogyni, de csak dühöng tovább.

Eldöntöm, nem is szólok hozzá, minek? Halkan siklik a kés a rétegek között. A gömb kipukkad, s szétcsorog a gőzölgő sárgaság. Kenyérrel itatom fel, csöndesen rágcsálom. Anya vagdosva pakolja ki a súlyos zacskókat, s közben állatok repülnek ki a szájából.
Halkan roppan egyet a kenyér héja, és rájövök a harag okára. Csöndesen felsóhajtok és ránézek.

– Nekem te így is örömet okoztál azzal, hogy gondoltál rám.

Arca kisimul, elcsöndesedik. A varázslat hatott. Igézet mormolás előtt ugyanis elképzeltem, amint felkelt hajnalban, listázta a hiányt, majd elsuhant a lakásból, teret adva az álommanónak. Intézte a bevásárlást kiabáló árusok, türelmetlen emberek között. Majd egyszer csak a hal és emberszagból kivált egy édes, friss illat és elmosolyodott. Rám gondolt, és már csörgött is az apró. Meglepetést akart okozni. Adni.

Ha most tükröt tartanék neki, nem nézne bele. Ezért most, hogy látom őt, ennyit kérdezek: segíthetek?