Jelige: gyermeki szemmel

Beküldte: admin, 2013-03-19 19:52:17  | Címkék: gy

Az én anyám

Anyám … egy kicsi lány, szaladt a széllel,
Felnevetett bátran, a félelmetes éjben,
Kergette az álmot, meg akart felelni,
Csak igaz emberré akart ő is cseperedni,
S mire arcát elérte a hajnal,
Felnőtté vált, újult öntudattal.

Anyám … szerelemre vágyott, családra, mint bárki,
De zsáknak a foltját nehéz megtalálni,
Túl mélyre nyúlt, és lehúzta az örvény,
Nem védte őt sem ember, sem törvény,
Kínok kínja, a szerelem mázsás súlya,
Gyötörte a lelkét, árnyékát életére húzta.

Anyám … megtörte az élet, szép szemében látom,
Nem gyúlnak már fények, egy végtelen álom,
Mi rázuhant némán,
Úgy tekint rám,
Mint ismerős idegen,
Kezem szorítja árván, szelíden.

Anyám … vannak éberen töltött napok,
Mikor tudja, édes kis gyermeke vagyok,
Mosolyog angyali tekintete,
Szárnyal a széllel szelleme,
Boldog, hogy lát, ettől újra ifjú lehetek,
Hisz varázslattal bír az anyai szeretet.

Anyám … nélküle nem ragyogna lényem,
Szavaim eltűnnének a sötét messzeségben,
Mély érzéseket, rímekbe öntve,
Tudatom a világgal, anyámat köszöntve,
Hogy vagyok, mert ő életet adott,
Szememben örökké, csillagként ragyogott.

Hála

A hála amivel tartozom neki,
leróttam amikor gyermekem szemébe néztem,
s én is megváltoztam.

Kicsi kezem kereste kezét a sötétben,
félelmetes árnyak jöttek felém,
s amint kezét érintettem,
köddé vált a rém, s minden félelem,
nyugalom lett otthonom.

Megóvott a széltől, s többé nem is fáztam,
ha távol voltam tőle, vágytam hozzá újra,
a biztonságot nyújtó karjaiba,
bújva, könnyekkel küzdve,
örök gyermekké válva. 

A hála amivel tartozom neki,
életem kísér majd, amíg gyermekem álmait óvom,
ahogyan ő tette régen…