Jelige: bíborpalást

Beküldte: admin, 2013-04-10 14:08:49  | Címkék: b

Jelenetek

1. TÁNC


A szülés előtt 2 nappal
Ébredés után a tükör előtt álltam. Hatalmasra nőtt hasam uralta a testemet, csípőmre rózsaszín kendő simult. Rojtos, egy nőé. Barátnőé. Óvatosan ide-oda billentettem magam, hasam gurult, testem döccent, mellem löttyent. Aztán újra, addig, mígnem összhangba került az eltolódott arány, s én gyönyörű, keleti táncosnőnek éreztem önmagam. Aztán indulni kellett, be a kórházba. A kendőt leoldottam, csupasz kebleimet kismama-melltartóba gyömöszöltem, felöltöztem. Autóba ülve, valami ismeretlen felé indultunk el.

2. KÓRTEREM

A szülés előtt 1.5 nappal
A betegfelvételt követően egy kórterembe vezettek, ahol egy lány feküdt fáradtan, 26 órája vajúdva. Testében megakadt gyermeke önmaga árnyékává tette. Inkább az életben megfáradt öregasszonynak tűnt, életet adó nő helyett. Aztán kora este teste megfeszült, hangos pattanással megrepedt a magzatburok, víz loccsant a linóleumra és újból fiatallá váló testét görcsök kezdték rántani, a szülés elkezdődött. Az én testem csöndes volt. Mint néma víztükör verte vissza a vajúdás képeit, ám a mélyben, megindult a rezgés, a készülődés, méhem mákonyos álomból ébredezett. A lány még az éjjel megszülte kislányát, én rosszul aludtam a testem készült, a fájás zörgetni kezdett, indultam.

3. LÉPCSŐSOR

A szülés előtt 1 nappal
Apró görcsök a hasamban. Kicsi nyilallások a csípőmben. Lépcsőztem. A fordulóban felirat: " A csecsemő / is szenvedi, ha szül a nő, /Páros kínt enyhíthet alázat." Nem értettem. Akkor még nem. Mentem, lépdeltem.

BEFORDULÁS

A szülés előtt 0.5 nappal
Kora délutánra már nem hagyott békét a görcs, a fájás. Elidegenedést és megbomlottságot éreztem – szakadtam ki a realitásból, s belőlem is a szakadni akart a gyermek. Megfeszültem, összerántott a fájás… fájás, fájás milyen hülye szó, fájás, ásás, mászás, rángás, párzás, hányás.  Ingáztam az ágyam és a mosdó között. Meleg víz alá álltam, ürítettem, lefeküdtem. Az izgalom bennem félelemre váltott, olyan közel volt a testem furcsa elváltozása a rosszullét emlékképeihez, olyannyira hihetetlennek tűnt, hogy ez így természetes....hogy távozik belőlem minden, hogy dobnám le a ruhát, hogy hajítanám sutba a kulturáltságot, hogy nyílok, feszül szét a medencém, hogy szorít gúzsba a görcs, s ez mind rendjén van. Önmagam foglyaként, a férjem keze érintését sem éreztem. Olyan idegennek tűnt minden, kiáltottam volna: mit keresek itt? Haza akarok menni! Elrejtőzni vágytam, mint a beteg állat, ha szenved. Indultam volna el a világ szeme elől.

4.  KÉT UJJNYI

A szülés előtt 8 órával
A farmernadrágos orvost az ügyeleti szobából, az esti tévéműsor elől ugrasztottam ki. Lezserül jött, fölfektetett a vizsgálóasztalra és közölte a tényt a testemről, hogy a méhszáj kétujjnyi. Riadtan a vizsgálat fájdalmától néztem rá, s ő azt mondta, hogy még az éjjel megszülök. Ekkor töltött el először az öröm és a remény, hogy ennek lesz vége. Ennek az esztelen, őrületes fájdalomnak, ennek a sok furcsa érzésnek és testélménynek határt szab majd a gyermek világrajövetele.  A választott orvosom a tényeket tudomásul vette, ő hosszú órákra készített.  Kiokított kislányként visszaaraszoltam az ágyamba. Összegömbölyödtem. Felálltam. Kimentem. Bejöttem. Csoszogtam. Kapaszkodtam. Vártam.  Bámultam. Lélegeztem. Tágultam.

5. NST és OXITOCIN

A szülés előtt 5 órával
Fehér köpenyes nővér jött értem, magzati szívhang-vizsgálatra kellett mennem. Gyanútlan voltam, rutinvizsgálat. Felfeküdtem a szülőágyra, hasamra széles pánt került. A gép számolta kicsiny gyerekem szívdobbanásait, zubogó hangja megnyugtatott. Mérte méhösszehúzódásom erősségét, lustán kunkorította a papírt ki magából, hűen rögzítve változásaim nyomait. Egy idő után feszülő, görcsölő méhem súlyától alig kaptam levegőt. A gép surrogott, számolt, hirtelen megsűrűsödött a levegő, feszültség villámlott végig a szobán, a nővér valami riasztót fedezett fel a szívhangban. Leesett a felére, éppen úgy, ahogyan az előző nőnél...ez baj,ez rossz....Kizökkentem magamból és figyelni, fülelni kezdtem. Rólam beszéltek, mégsem velem. A gondolatok felgyorsultak bennem, véget vethetek ennek, kiszállhatok belőle, egyszerűen csak felnyitandó testté válok, hússá, amiből kivesznek egy másikat. Nem akartam, hogy így legyen. Az orvos beviharzott, a fájásaimat rissz-rossznak találta, „ez még semmi!”-mondta. Elrendelte a fekvést, az oxytocint és a folyamatos kontrollt. Karomba infúziót vezettek, a tárgyak megsokasodtak körülöttem. Feküdtem, nem mozdultam.

6. TELEFON

A szülés előtt 4 órával
Áramlott a testembe a mesterséges méhtágító, fájáscsináló és fetrengtem kínomban. Ömlött rólam a víz, már az egész testem fájt. Hullámokban öntött el a karcos, nyomakodó, szétfeszítő, hasogató, borzongató, mindent eluraló fájdalom. Kívül rekedtem magunkon, belegabalyodva a szenvedésbe, és a kiszolgáltatottságba. S ekkor meghallottam a késő esti kívánságműsor hangjait, rám kacsintott a külvilág. A düh hízni kezdett bennem és bátorrá tett, a férjemet követeltem és a telefonomat. Hangja távoli volt és bűntudatos. Egyedül éreztem magam. Amikor megérkezett és megérintett, a ruhájánál fogva rántottam be a szülésbe, vasmarokkal kényszerítve, hogy érezze a fájdalmamat, hogy jelen legyen. Túlérett, súlyos gyümölcsként csüngtem a nyakán. Megérkeztem. Valami ősi, női erő tört fel belőlem, nyílatlan bimbóból vérszagatta rózsává váltam.

7. LABDA

Nóri születése előtt 2 órával
Az izzadás hirtelen fogvacogtató didergésbe, hidegverejtékes borzongásba váltott. Zúdult rajtam végig a fájdalom, éreztem, hogy készül bennem az út, megnyílt vaginám sötét alagútja, csípőcsontjaim kitárva, mint egy kapu szárnyai, csontpillangók. Hasam leszorított gömbje, melleim duzzadása, és a szeméremdombomra nehezedő, egyre erősödő nyomás jelezték, hogy nemsokára megszületik Nóra. Lesegítettek az ágyról és egy hatalmasra fújt labdára ültettek. Imre mögöttem a nővér a háttérben. Hajam csatakossá vált, hátam ívben megfeszült, combjaim szétválva és hátraszegett fejjel, teli szájjal nyögtem, kiáltoztam. Ez a szeretkezés rítusa-villant belém, de markomban kemény, rücskös labdát szorítottam, édes-sós válla helyett azt téptem, ajkai helyett a magamét szívtam, öle helyett egy labdán ringtam. A bensőmben szétömlő puha pulzálás, vad lüktetés helyett széthasadtam, elmozdult bennem a világunk, lassan csorgó nedve helyett nyomakodott ki belőlem szerelmünk gyümölcse.

8.  FÉNY

Nóri születése előtt 1 órával
Éjjel volt. Visszafektettek az ágyra. Lábaimra steril harisnyát húztak, s kengyelbe szíjazták őket. Hátamat feltámasztották, vállamat Imre ragadta meg. Hálóingemet fölhajtották, az ágyat szétválasztották. Orvosi szerszámokkal megrakott kocsit toltak lábaim elé. Mint egy őrült szertartás. Az orvos közel jött, beszélt. Nyomjon, lélegezzen. A levegőt beszívtam, izmaim megfeszültek, a végén kilégzés helyett ordítottam. Vad nőstényállattá váltam. A gyerekemet akartam világra segíteni. Mindenáron. Az egész testemmel nyomtam, löktem. Minden egyes kicsi izom nekünk szolgált, nekem dolgozott. Testem összegörnyedt - kinyúlt, félbehajlott - kiegyenesedett, megfeszült- kilazult. Szülésem tánca tekintélyt parancsolt. A szoba szentéllyé változott, a levegőben várakozás, izgalom sistergett, most fog megtörténni a misztérium, egy ember világra jön.

9. TEST A TESTEMEN

Az orvos felordított, "látom a fejét!" Férjemet a lábaim elé rendelték. Bejött még egy nővér, abszurd színház nézőközönsége az ágyam körül. Ordítottam, megfeszültem. Istenem, istenem, istenem. Megfogta a kezemet, megérintett végig velünk volt. Egy utolsó erővel préseltem és éreztem, ahogyan elhagyja testemet a teste. Nem voltunk észnél, Imre sírt és elfelejtette lefotózni a véres pillanatot. A kislányunkat a hasamra helyezték. Meleg teste az enyémbe simult. Szemei csukva, arca megviselt. Mégis gyönyörű volt. Csodaszép. Elöntött a hála és fájt, hogy egy szőke, karcsú nő, kinek figyeltem áttetsző távolodó alakját, itt hagy engem, anyává lett testtel, piros lakkos kezével int, hogy jól van ez így, ne bánd s én arcomra csorgó könnyekkel ölelem szendergő kisbabám.