Jelige: aszklepiadészi

Beküldte: admin, 2013-03-25 21:55:17  | Címkék: ,

Szívösszhang

„»Mennyet kell a földön is keresni
Mennyet, a föld úgyis elveszendő.«"
(Vörösmarty: Földi menny)


Alvó, kis csecsemő egy takaróba, nagy,
zöld kockákba csavart testtel, emészti azt,
hogy’ lett ember. Övé anyja figyelme, más
tárgy nem vonja el. Ámulat

égett kettejük ép szembogarába, min
csak hang, íz hatol át. Vér-köteléküket
elvágták, de az arc, kéz, szem, ölel tovább.
Egymást így keresik, szünet

nélkül, nincsenek itt még külön ők; hiányt
érzékszervük, agyuk nem jelez; észlel ez
furcsákat ugyan, ám most idegingerül
szolgál minden. Anyagban él,

hormonnal jön az újfajta öröm: együtt;
egymás nélküli lét nincs, a világ: csak ő.
Két szívhang, de közös vérkör egy éven át
szinte. Dráma javában. Ezt

semmissé teszi, hogy nincs „odaát”, anyán
kívül semmi, sehol; s boldog az álmodó,
emléket generál, hol felidézni nincs
mit − csak foltok a méhfalon?

Ez − mint menny − akar most újraszületni itt,
mellbimbó-tejivás gyors ürügyén, megint.
S más test- s vérkötelék vágya is innen ér
célt majd, vagy bukik el rendre.