Jelige: alakulok.

Beküldte: admin, 2013-04-10 13:44:43  | Címkék:

az én egyetlen nagy csodám

s ahogy megszülettem erre az életre
fellélegeztem, kiáltottam világgá,
egy nő anyává érett, ez lett végzete,
számomra beteljesítve régi álmát

ahogy hazahoztak, remegő karjában
érzékelhettem csodált, mesés mosolyát,
szemeimmel erőt gyűjtöttem, vaktában
gagyogtam óriásoknak, vad babonást

ahogy tereltek, tanítgattak utamra,
megértettem lassacskán, ki nekem ő,
kezeimet nyújtva előre tudattam,
elindulva feléje, nem más mint teremtőm

ahogy gondoskodtak, jövőm tervezték el
bujkálhattam nénik óvószoknyájába,
első emlékként szaladtam ki elébe,
hátrahagyva őket, gyermeki ármánnyal

ahogy elvittek, számolták s írták éveim,
elfogadtam, elindult sorsom vágánya,
kalauzként büntetett érdemjegyeim
s pecsételt élet éretté válására

ahogy elengedtek, hosszasan lépkedve
figyelhettem, honvágy ittassá váltam,
felmelegített ízeire ébredtem,
próféta szavainak katedrájára

majd ha felnőttem, biza’ készen állok rá,
hazaköszönök, szépet s jókat dicsérek,
csúfságimat’ elfelejti sötét kámforrá,
varázsolom anyóssá, amint ígértem

majd ha férfivé leszek, megszembesülve
mutathatom fiaim, útmutatását,
nagymamaként emeli örömkedvünkre
ünnepi körforgozásunkat bezárván

majd ha apaként megyek meglátogatni,
hallgatom, mindannyian követjük arcát,
asztala előtt próbálunk válogatni,
okos főztjeit megenni, inni szavát

majd ha emlékezni jövök, nyugodtan vár,
beszélhetek neki szerettetteimről,
ösvényre vezet hát, meglobogtatván
elhomályosodó tekinteteiből

majd ha csak állok előtte, kiszáradva,
nem találok sorokat, se könnycseppeket,
vén karjait felém fordítja, tudatva,
még ágyba kötve is újra felnevelne

s majd ha kisfiadként járok fejfád előtt,
érezhetni fogom bújóhajkoronád,
szorításid’ akkor is ölelnek egyből,
hisz’ te voltál az én egyetlen anyukám.