Jelige: A holnap lánya

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:07:39  | Címkék: a

Anya vagyok

Anya vagyok.

Egy kicsiny lélek szakadt ki testemből immáron hét éve. Akaratom találkozott a Fennenhatóéval, s egyrészt teljesítette azon óhajomat, miszerint harmincéves korom előtt gyermeket szeretnék, másrészt átélhettem a szülés-születés csodáját.

Ha megfogom a gyermekem kezét – mely puha, mint a bársony –, mintha minden fájdalom elmúlna a lelkemből. Amikor a szemébe nézek – türkizkék, akár a tenger – az egész világot látom benne.

Nem alakoskodik, nem színészkedik, önmagát adja. Gyakran eltűnődöm, mi miért hordunk különféle álarcokat, miért játszunk sokféle szerepet életünk különböző színterein. Miért kell mindenhol viselkedni? Éljünk tisztán, őszintén, mint a gyermekek. Ahogy a költő fogalmazott egykor:

„Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.”

Nem az én gondom-dolgom a föld minden kínját-búját a hátamra venni, s megoldani. Nem helyezkedtem magas pozícióba a szerencsének köszönhetően, államférfi – pardon, „államnő” – sem lett belőlem. Nem kell országok, népek sorsáról döntenem. Bankárnak sem születtem, ki egy tollvonással néhány nullát írva egy szám mögé, milliárdnyi összegekkel bajlódik.

Az én lapjaimra, melyeket az élet nagy kalapjából húztam, csupán apró-cseprő, mindennapos teendők vannak felvésve. Úgymint: vajon felveszi-e reggel, a nagy rohanásban kisfiam az autós alsónadrágját, avagy inkább a szuperemberesre vágyik? Egyáltalában, fel tudom-e időben kelteni, vagy megint lekéssük a buszt? Gyűjtöm-tarhálom-ragasztom-számolom az állatos matricákat, ellenőrzöm a leckét, kikérdezem a verset, faragom az elkopott ceruzákat, kimosom a tornaruhát, bepakolok a táskába, megveszem a nyerős csokoládét, és ha kell nyolcvanadszor is elolvasom ugyanazt a mesét, pedig már én alszom el rajta, nem a fiam.

Ezekért nem kapok fizetséget, elismerést, vastapsot, éljenzést, kitüntetést. „Csak” szeretetet. Abból viszont tengernyit.

Mert anya vagyok.