Jelige: 090409

Beküldte: admin, 2013-04-14 21:50:19

Az élet veled

Megfordult a világ, abban a pillanatban, hogy megláttalak. Minden más értelmét vesztette, amit addig fontosnak tartottam. Tudtam, hogy jössz, vártalak, mégsem készülhettem fel igazán arra, amit tettél velem. Azt hittem, tisztában vagyok vele, mit fogok érezni, amikor megérkezel, de az a fajta szeretet, amit te váltottál ki belőlem, minden elképzelésemet felülmúlta.

Korábban úgy véltem, képes vagyok szeretni. A szüleimet, a testvéremet, a férfit, akiért éltem. Mégis, minden szeretet jelentéktelenné vált, amint nőből anya lettem. Talán túlzás, előfordulhat. Talán ugyanúgy kéne szeretnem mindenki mást, mint eddig, téged mégis jobban szeretlek. Bárkit és bármit feláldoznék teérted, mert nélküled semminek nincs értelme.

Pontosítok. Az életnek akkor van értelme, ha te boldog vagy. Ha láthatom a mosolyodat, a nevetésedet, a jókedvedet, ha biztonságban tudhatlak. Az én világom körülötted forog és köréd épül, amióta vagy nekem. Félek, hogy túlzottan szeretlek. Egyszer talán majd soknak érzed azt, amivel körülveszlek, mégsem vagyok képes kevésbé szeretni.

Eljön majd a nap, amikor elhagysz, mert elkezded élni a tőlem független életedet. El nem tudom képzelni, milyen érzés lesz, hogy mosolyogva engedlek el, mégis megszakad a szívem. Most értettem meg a saját édesanyámat. A féltését, óvását, aggodalmát, szigorát, és nagyon sajnálom, hogy már nem mondhatom el neki, rájöttem, miért volt olyan, amilyen. Már megértem, nem azért tette, amiket tett, mert bántani akart. Egyáltalán nem. Féltett mindentől, hiába tudta, hogy nem óvhat meg az élettől.

Ahogyan én sem téged. Kegyetlen érzés a bizonyosság, hogy csalódni fogsz, hogy lesznek, akik megbántanak, és tehetetlenül kell nézzem, mert magadnak kell végigjárnod a saját utadat. Nem óvhatlak meg a tapasztalatoktól, a fájdalomtól. Fogsz sírni és szenvedni is, mert nincs olyan, aki ne élné át ezeket az érzéseket. Azzal vigasztalom magamat, hogy ha jól nevellek, ha jóra tanítalak, akkor lesz erőd és kitartásod elviselni a rossz dolgokat. De még fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináljam.

Elég vajon, ha én jól látom a dolgokat? Egyáltalán, mindenkinek ugyanaz jelenti a jót? Átadhatom neked azáltal, hogy ezt látod tőlem? Nem tudom… De abban biztos vagyok, a tőlem telhető legtöbbet megteszem, hogy képes legyél meglátni a szépet akár egy cseppnyi napsütésben, egy szál virágban vagy egy másik ember mosolyában. Ha megtanítalak elfogadni a rosszat és vágyni a jót, talán sikerrel járok, és könnyebben veszed majd az élet akadályait.

Anyának lenni nem csak a legcsodálatosabb, de egyben a legfélelmetesebb dolog is. Az én felelősségem, hogy meg tudj majd állni a saját lábadon, elég erős legyél elviselni a csapásokat, és eléggé nagy legyen a szíved befogadni a világ szépségeit.

Az én dolgom kiegyensúlyozott és boldog embert nevelni belőled, épp ezért mindent meg fogok tenni, hogy sikerrel járjak és te boldog légy.