Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Jelige: Csillagok felett
Megkésett köszöntő anyák napjára
Ezermillió fényévre innen,
Vagy annál is messzebb talán.
Bánj vele jól hatalmas Isten,
Mert a Te vendéged, az én Anyám!
Jelige: Üvegszilánk
Anya
Sebzett vad gázol az erdő rejtekén,
szalad messze-messze, sápadt Holdon át,
üvölt és tombol a szél, tépi a haját.
Hidak, magas tornyok, emberek,
végtelen sugárutak, folyók, tengerek,
Ő csak megy-megy, és nem érzi,
hogy üvegszilánk, hogy vérzik,
remeg a föld a talpa alatt,
és hideg van az Északi-sarkon.
Nyirkos éjszaka álmatlan láza,
sötétek a falak, a lámpa árnya.
Hívom.
Már itt is van mellettem,
kezemet kezében tartja.
„Ne félj, nyugodj meg!”
- szól csendesen.
„Én vagyok az.
Anya.”
Jelige: Csilla a nyerő!
Szerető Édesanya!
Szeretni, feltételen, odaadással férfiembert ölelni át
A legszebb ajándék a nő testének, lelkének egyaránt.
Ilyenkor megszűnik, a perc, az óra, a külvilág.
Egyetlen meztelen ölelésben, találkozik az élni akarás.
Anyaság. Megannyi nő álma, vágya, vagy csak átka tán.
Gyarló anyukák, vigyázzátok a csöpp ember minden álmát.
Óvjátok, féltsétek, szeressétek testetek, tiszta lelkű magzatát.
Fáradtságot nem felismerni, csak boldogan megélni minden pillanatát.
Jelige: Moonspell
A függöny mögül
I. A kölyök
A fiú kiskamasz volt, és már két éve belépett élete azon szakaszába, amikor anyai ölelés helyett inkább női ölelésre vágyott, lehetőleg egy érettebb, nagymellű nőére, de ha valamelyik csinosabb osztálytársa adta volna önként, az sem lett volna baj.
Bár egyelőre nem állt senki sorban azért, hogy őt ölelje (leszámítva persze anyját és nagyanyját), azért sokszor elképzelte, ahogy egy-egy kiválasztott lány ölelő karjaiba, majd karoló ölébe fogadja. Az ilyen fantáziák persze normálisak, tudja ezt minden érett férfi, de az éretlen kölykök számára furcsák, bűnösek, szégyellnivalók… És kiiktathatatlanok.
Jelige: sooltan
Marika néni cseresznyevirágzása
Összecsúszott a tavasz a nyárral. A szél meglódul, röpteti a mandula és a szilvaszirmokat, akár a hópelyhet, de virágzik a cseresznye. Ilyet se láttam soha, mint most, hazafelé a lámpák alatt.
Csütörtök, fél tizenegy múlt öt perccel, benne az éjszakában. Sűrűre sikerült, kifutottam rendesen, azt hittem, soha nem lesz vége. Ülök a konyhában, lógatom a kezem, a lábam, nézem a mosatlant, rám vár. A jó tündér elintézhette volna, de nincs jó tündér. Nem sok, két tányér, anyámé, fényesre törölgetve, az enyém, a Laci fiam ételhordója, és az üres lábas, amiben főztem, a maradék a hűtőben. A fiam tízkor telefonált, hogy ma befejeződnek a vizsgálatok, négy napja szúrják, vágják, vigyek paprikás krumplit lecsókolbásszal, kiesik a szeme az éhségtől, eddig éheztették, reggeltől négyig járt a kerekessel osztályról osztályra. Fél éven belül második nagyvizsgálata rendelik be, és nem tudnak semmit. Borzasztó, mi történik vele, borzasztóbb, hogy nem látszik a vége. Nem működik a lába. Ha ül, olyan, akár egy rendes láb, de nem tud lépni vele. Egyik napról a másikra. Kelt munkába menet, és nem működött. Keze, feje, mindene rendben, csak a lábát nem tudja egyiket a másik után rakni, menni, dolgozni nem tud. Nem keres. Azonnal kirúgta a vállalkozó azzal, ha meggyógyul, jöhet, de minimálbérre se fizet táppénzt, mert akkor a cégének vége. Laci harminc éves. Minden nappal jobban fél, fogy és sárgul. A félelemtől fogy, a félelemtől sárgul a bőre. Hat hónap hosszú idő a bizonytalanságban. Én is félek. A kismenyem is fél.
Jelige: Rózsaszín
Feloldozás
felkaplak felkaplak arcom magasához
térdek erdejéből padló mezejéről
tartalak tartalak magamhoz oly közel
nem tudom ki az én melyik kar kit ölel
Jelige: bíborpalást
Jelenetek
1. TÁNC
A szülés előtt 2 nappal
Ébredés után a tükör előtt álltam. Hatalmasra nőtt hasam uralta a testemet, csípőmre rózsaszín kendő simult. Rojtos, egy nőé. Barátnőé. Óvatosan ide-oda billentettem magam, hasam gurult, testem döccent, mellem löttyent. Aztán újra, addig, mígnem összhangba került az eltolódott arány, s én gyönyörű, keleti táncosnőnek éreztem önmagam. Aztán indulni kellett, be a kórházba. A kendőt leoldottam, csupasz kebleimet kismama-melltartóba gyömöszöltem, felöltöztem. Autóba ülve, valami ismeretlen felé indultunk el.
Jelige: zombianyu
Anyukám egy zombi
Anyukám egy zombi
Szeretem őt nagyon
Roncsok között élünk
Madáron és agyon
Anyukám egy zombi
Én meg zombigyerek
Megszid, ha a sírból
Reggel későn kelek
Jelige: Macikave
Érdes volt a kezed
Konyhánkban zene szól, húst klopfolsz, ébredek éppen.
Babzsák testem húzom, unottan söpri a padlót.
Gyermekkor, puhaság, takarón a virág, mese, rajzfilm.
Teljességét másolom át odabentre a képnek.
Méhecskés bögrémben gőzölgő macikávét
nyújtasz, szólnom sem kell, homlokomon puszi cuppan.
Érdes volt a kezed, de örökké csak simogattál.
Jelige: anyatka
Az első randi
Ugyanolyan napnak indult, mint a többi. Illetve, mint az összes szombat, ami eddig megelőzte, de éppen az a szombat mindjárt csütörtökön megváltozni készült, csak még ő nem tudta. Ez így nem teljesen igaz. Sejtette, mihelyt a lánya elmondta azt a három mondatot, ami miatt neki rá kellett jönnie, hogy most már nem pusztán elviekben állnak úgy a dolgok, hanem igazából is. Mégpedig az a rideg valóság, hogy az ő egyetlen kicsi lánya, aki most született, aki tegnap még édesen gügyögött, nem is annyira kicsi. Sőt! S ezzel párhuzamosan arra is rá kellett döbbennie, hogy bizony eltelt jó pár év, ő sem mai csirke már. Sőt!
