Pályázatok » Édesanya
Anna és Papus a kandallónál ültek. A tűz sejtelmesen lobogott, megvilágítva Anna arcán ezernyi kérdést, mely élete 8 évében összegyűlt gyermeki lelkében. Papus 6 éve készült erre a napra, mióta leánya eltávozott közülük Anna születése után 2 évvel. Minden porcikájában, s szívében is érezte a pillanat jelentőségét. Unokájára nézett és tudta, itt az idő.
A csapatunk többnyire gyakorló édesanyákból áll. Érdekes kísérlet elé nézünk. Meditációs gyakorlat keretében fogjuk újraélni saját magzati létünket és születésünket. Anyaként fogunk szembesülni azzal, amit saját édesanyánk átélt, amikor várandós volt velünk.
Fény villog, kék, hideg,
tompa hangok, sivár rideg
falak, arctalan emberek,
szívem kihagy egy-egy ütemet.
Párnám nyirkos, a szoba túl meleg,
zaklatott szívverés, zavartan ébredek.
Álom volt, Istenem csak álom,
szemem lehunyom, s a megnyugvást várom.
Amikor gyermekként a világra jöttél, ő volt az első akit tisztán szerettél.
Kezedet megfogva úgy óvott és féltett, szelíd mosolyával kedvesen becézett.
De ahogyan lassan múltak el az évek, szívedben ébredtek lázadó én képek.
Ő akkor is féltőn kedvesen becézett, nem törték le gondok, régi rossz emlékek.
Anya ha átölelt mindent szebbnek láttam, az ő lágy ölében pillangókkal szálltam.
Most már anya lettem, most már én is látom, hogy ennél a szónál nincs szebb a világon.
Ez a szó el ringat, dédelget és éltet, értelmet ad annak hogy ezért kell élned.
Mária egyedül ment le a bevásárlóközpontba. József a tetőtéri parkolóban maradt, mert féltette fullextrás, új kocsiját, hisz annyi furcsa dolog történik mostanában… Ült a kényelmes ergonómikus vezetői ülésen és mobiltelefonján fakereskedésének egyre szerteágazóbb ügyeit intézte.
Beléptem az üres lakásba, ahol már senki nem ült a televízió előtt, hogy az esti sorozatokat nézze, már nem kuporogott senki sem a számítógép előtt, hogy értetlen kérdésekkel bombázzon, hogy mit és hogyan kell használni, valamint már egy árva lélek sem járkált fel-alá, hogy reklamáljon az ott hagyott mosatlanokért, a szétrámolt ruhákért, vagy, amiért nincs kiszellőztetve.
Amióta megszülettem,
a legjobban őt szerettem.
Kiskoromban ölébe vett, ringatott,
lefekvéskor meséket is olvasott.
Anyák napján Édesanyám
Mit adhatnék Néked?
Hajnalban majd felkelek,
S kimegyek az erdő széli rétre.
Szedek Néked gyöngyvirágot,
S azt csokorba kötögetem,
Mert te megérdemled!
Anyukám Édes egyetlenem!
Az anyám huszonnyolc esztendős is elmúlt már, amikor megismerkedetett apámmal. Vénlány. Ott üldögélt egy régi kínai hintaszékben az árnyas verandán, és a messzi havasok vonulatait itta a tekintetével. A hintaszék valami távoli ősünk által került a családhoz Afrikából, hogy oda miként került, nem tudja már senki.
Én, megszületni vágyó kicsiny lélek, ott keringtem már évek óta anyám körül, de semmi esély nem mutatkozott, hogy testet ölthetnék valaha is.
Édesanya leszek, Édesanya vagyok.
Kilenc hónapon át várom a csodát, érlelődöm, felnövök a feladathoz. A hír megváltoztatja életemet, felborítja terveimet. Először ellenállást vált ki belőlem. Aztán ahogy jönnek a testi nehézségek, a rosszullétek, a kétes vizsgálati eredmények, furcsamód beindul az ősi ösztön a bennem növekvő élet minden áron való megmentésére, védelmére. Nem hiába kilenc hónapon át lakója testemnek ez a kis csöppség. Ennyi idő kell egy önző, makacs, saját elképzelései szerint élő embernek ahhoz, hogy megérjen, hogy képes legyen megosztani életét és ez által önmaga is sokkal többé, nagyobbá váljon.