Somogyi Ferenc

Beküldte: migeza, 2013-01-17 21:14:05  | Címkék:

Bemutatkozó rovatunk következő vendége Somogyi Ferenc, aki a New York Café által támogatott Kávéházi Történet Helyszíni Szépírói Versenyt nyerte meg az Új cipő című alkotásával.
 
Szeret kávéházba járni?

Somogyi FerencA valódi kávéházi hangulatot csak felnőttkoromban ismerhettem meg. De egész fiatalságom olyan helyeken telt, ahol mindig kávéillat volt a levegőben. Szüleim folyton kávét ittak, nagyapám még lefekvés előtt is felhörpintett egy feketét. Barátaimmal kávézókban találkoztunk, ott írtuk, majd olvastuk fel egymásnak első verseinket. Aztán a rendszerváltás után ismertem meg az igazi kávéházakat. A századforduló hangulatával. Amikor helytörténeti összeállításokat készítettem a belvárosi kábeltelevíziónak. Aztán Csemer Géza író-rendező kérésére a Centrál Kávéházban forgattuk a róla szóló portréműsort. Neki ott az egyik ablak melletti asztal volt a törzshelye. A riportot azonban az előtt a fal előtt készítettük, amelyen a századforduló költőinek-íróinak karikatúrája látható. A művész jól érezte magát, ömlött belőle a szó, engem pedig furcsa érzés kerített hatalmába, amelyet a helyszíni íróversenyen is megörökítettem. A sok irodalmi nagyság felém magasodott, és szinte agyonnyomott.

Mióta foglalkozik írással / irodalommal? Beszélne pár szót irodalmi munkásságáról?

Kamaszkorom óta írok rendszeresen. Eleinte verseket, egy hajdanvolt zenekarnak dalszövegeket, majd tizennyolc éves korom óta rövid történeteket. Nagy hatással voltak rám Örkény egypercesei, sokáig szinte minden művem elfért egy lapon. Néhány évvel ezelőtt részt vettem az Íróakadémia Bestseller-írói kurzusán. Ott tanultam meg, hogy nem elég ha érdekesnek, egyedinek is kell lennie annak, amit írunk. És a legjobb, ha humoros is. Valamint, hogy értő módon legyen előadva. Nekem ebben egyszer volt részem. Egy pályázat nyerteseként színészek tolmácsolták írásaimat. Felemelő érzés volt, hogy ezek mind az én alkotásaim.

Tagja valamilyen irodalmi körnek?

A Turczi István vezette Különjárat alapító tagja vagyok. Ennek a körnek nagyon sokat köszönhetek. Valamennyien különböző módon gondolkodunk, alkotunk, és érzem, hogy pozitívan hatunk egymásra, már-már azt mondanám, hogy kiegészítjük egymást. A Balatonszemesi Írótáborban újoncokként kiváló eredményt értünk el. Az irodalmi versenyben egy harmadik és egy első helyet szereztünk. Ezt az első helyet –büszkeségemre- én értem el. Hatalmas lökést adott, írásaim irodalmi folyóiratban, antológiában jelentek meg, majd az év végén, megkoronázva a 2012-es esztendőt, megnyertem a második New York Irodalmi Páholy Helyszíni Íróversenyt.

A helyszíni pályázat az egy speciális „műfaj”, nincs lehetőség a művet a fiókban pihentetni, újraírni pár nap múlva. Szokta javítgatni, újraírni műveit?

Azok az írásaim, amelyeket sokszor átírok, javítgatok, nem is érik el soha végleges változatukat. Nem is lesznek igazán jók. Egyszerre szeretek végezni egy-egy írással. Addig fel nem állni mellőle, amíg úgy nem érzem, kész van. Ilyenkor hatalmas megkönnyebbülés vesz erőt rajtam, felgörgettem a nagy követ a hegy tetejére. A helyszíni írásnak is megvan ez az előnye, hogy be kell fejezni, nem lehet szöszmötölni vele.

Mely műfaj áll Önhöz igazán közel?

A rövid próza az én műfajom. A Rövid, tömör, fanyar írások. Amelyekben magára ismerhet a környezetem, a generációm, és ha jól figyel, mindenki, akivel az elmúlt negyven évben találkoztam. Tükröt tartok, görbe tükröt. Humort csempészek a történetekbe, a hétköznapokba. Mert a mosoly összeköt.

Mesélne az irodalommal kapcsolatos jövőbeni terveiről?

Szeretném, ha meg tudnék élni az irodalomból. Vagy legalább több időt szánni rá. Vagy azzal foglalkozni. Vagy írni. Olvasni. Többet. Nem is kívánhatnék. Talán egy saját kötetet. Kettőt. Többet. Sikert. Elismertséget. Még ebben az életben. Nem túl jók az esélyek.

Örök dilemma, hogy nevezési díjas vagy nevezési díjtól mentes pályázat. Önnek mi az álláspontja a kérdésben?

Amikor nincs nevezési díj, az tömegszex. Bárki, bármivel bekerülhet. A nevezési díj egy szűrő, jobban meggondolja az ember, hogy mit is küldjön, melyik írását, oldalát mutassa meg. És ezzel együtt a pénzéért vár is valamit a pályázó. Ha antológiába kerülés a díj, akkor azt szeretné, hogy az írása mindenképp benne legyen. Nevezési díj nélkül nincs ilyen elvárás, könnyebben elviselhető a visszautasítás.

Milyen témában várná következő pályázatunkat?

Minél kisebb a megkötés, annál szélesebb palettájú írásművek fognak beérkezni. Talán nehezebb is értékelni, összehasonlítani a körtét az almával. De ez a szép ebben a „szakmában”. Hogy mennyi mindenre lehet gondolni, ha csak annyi a téma, hogy NYÁR, NEW YORK, PÁRIZS, RÓMA, PALOTA, SZÉPSÉG, VÉGZET, VÁROS, FALU, PIAC, SAJT, ÜVEG, KIRAKAT, HÍR, VILÁG, stb.

Tehát, az a javaslatom, hogy a téma csak egy szó legyen. A többit bízzuk az alkotókra.