Gönczi Judit

Beküldte: admin, 2012-09-03 20:32:24  | Címkék: Gönczi Judit

A nyár végével folytatjuk Bemutatkozó rovatunkat. Gönczi Juditot kérdeztük, hogy emlékszik vissza a Kálnoky pályázatra, miért pzózával indult. Judit a Víz, tűz, Föld, levegő című írásával szerzett megosztott második helyezést a Kálnoky pályázaton.

Csillagrácsok és Kálnoky, hogy kapcsolódik a kettő?

Az az igazság, hogy én Kálnoky Lászlóról mint műfordítóról hallottam a pályázatot megelőzően, nem tudtam, hogy saját versei is vannak. Azt a verset, amelyet a kiírásban felidéztek, akkor olvastam először, amikor elhatároztam, részt veszek a megmérettetésben, de természetesen nem reméltem, hogy a díjazottak között leszek. Aztán napokig visszhangzott a fejemben az a megadott két sor,mert a vers nagyon megtetszett, és állandóan gyerekkori emlékek jöttek elő, olyanok is, amelyekről azt hittem, rég elfelejtettem már őket. Olvastam egy picit Kálnoky László életéről, nem sokat, de mégis, és ott szerepelt, hogy a költő publikált a Magyar Csillagban, és még műve is jelent meg Lázas csillagon címmel. Nem ismerem, de úgy képzeltem, a lázadó ember, aki akár a csillagokig is eljuthatna, épp ott ütközik akadályba. Kedvenc együttesemet hallgatom állandóan, így amikor egyszer írás közben hirtelen megütötte a fülem az ezerszer hallott dal egyik szava, tudtam, hogy ez lesz a jeligém. A szabadság számomra is nagyon fontos, még ha nevetségesek is az elérésére irányuló törekvéseim.

Ön egy prózai alkotással szerzett díjat, meg sem fordult a fejében, hogy verset írjon? Mennyire kötötte meg a kezét a megadott két sor?

 Verset nem írok - prózát sem gyakran -, nem tudok olyan sűrítve írni, ahogy azt egy költeményben kell. Nekem tetszett a feladat, nem volt szigorú szabályokhoz kötve, elindított bennem valamit, amitől szabadon csaponghattam, míg a saját korlátaim el nem értek.

Ha azt mondjuk irodalom, melyik szó jut eszébe: hobbi, szerelem, munka? És miért?

Ez mind! Tanár voltam, amíg ki nem rúgtak, mert az iskolámat összevonták egy másikkal, azóta is munkanélküli vagyok, nincs szükség rám. Tanulni és irodalommal foglalkozni - ez a vágy élt bennem, amikor jelentkeztem a szépíró mesterkurzusra. Sosem fordult meg a fejemben, hogy én magam író vagy költő legyek, inkább alázattal viselkedtem mindig a művészekkel és alkotásaikkal szemben. Másokat is olvasásra biztattam, megpróbáltam a gyerekek zsengéiben is meglátni a jövő nagy műveit, és bátorítani őket, merjék megmutatni magukat, ha több lehetőségem nem is nagyon volt, de az iskolaújságban mindegyikük számára fórumot biztosítottam, és egy-két Janikovszky Éva-pályázatra is sikerült anyagot küldenünk. A mesterkurzuson sok íróval, költővel találkoztam, még mindig magyartanárként értékelve mindent, ami ott elhangzott. Hogy mélyebben is belemerülhessek, "szemináriumokra" is eljártam, ha szabad, megemlítem Turczi István és Háy János nevét, akik házi feladataikkal és bírálataikkal segítettek. A mai napig tanárnak gondolom magam, bár nem sok esélyt látok arra, hogy sikerülne a pályára visszakerülnöm. Így most az olvasás maradt, és bármennyire is elfoglalt vagyok álláskeresőként, azért minél többet olvasok, annál világosabb, mi mindent kellene még elolvasnom. Nagy hiányosságaim vannak a kortárs művek ismeretében, de igyekszem tájékozódni. Rengeteg könyvem van, bár csak a tizedét elolvasnám! Szeretem a könyvet, hagyományos olvasó vagyok, számítógépen nem nagyon tudok olvasni. Viszont vonatokon! Rengeteget utaztam, legalábbis az elmúlt 15 évben, és akkor rendszerint olvasással töltöttem az időt.

Mesélne egy kicsit irodalmi munkásságáról, eddigi pályájáról!

Nincs irodalmi munkásságom, csak annyi, hogy sokakkal sikerült megszerettetnem az olvasást, az irodalmat, az igényes írást, bátorítottam a tanítványaimat, ha csüggedtek, javasoltam, ha kérték, javítottam, ha kellett. Színházat rendeztem, ha arra volt igény,  szerepeltem, ha úgy jött, megírtam a szöveget, ha az nem volt.

Tagja valamilyen irodalmi körnek? Mik az irodalommal kapcsolatos jövőbeni tervei?

Aktív tagja semmilyen körnek nem vagyok, Turczi Isván Különjáratának egyik utasa voltam, de bizonyos problémák miatt ősztől nem tudok velük továbbmenni, ki kell szállnom. Jövőbeni terveim: sikerüljön az új lakásomban a sok könyvemet úgy elhelyeznem, hogy azért még mi is beférjünk, találjak állást, hogy fenntartsam és megtartsam azt, ami van,  az állásnak legyen köze az irodalomhoz, továbbra is álmodozhassak egy olyan világról, amelyikbe beleférne egy saját teázó-kávézó könyvtár irodalmi délutánokkal vagy estekkel, találkozásokkal, beszélgetésekkel, felolvasásokkal, vitákkal.